Gumiköpeny
A gumiabroncs biztosítja az erőátvitelt a jármű és az út között. A jármű súlya képviseli a függőleges irányú erőket, a gyorsulás-lassulás az érintő irányúakat, kanyarodáskor pedig oldalirányú erők hatnak. Ezeket az erőket tenyérnyi helyen, a felfekvési felületen kell átadnia. Ha teljesen sima lenne az út, akkor legjobban a sima futófelületű abroncs tapadna rá. A valóságban azonban az út mindig tele van szemcsékkel, vízzel stb. A telítettség a mintázat egyik jellemzője. A telítettség megadja, hogy a teljes felfekvési felületen belül mekkora hányadot képvisel az a rész, amelyen gumifelület ér a talajra. A telítetlenebb mintázat a lazább talajokra való.
Minél kisebb egy abroncs gördülési ellenállása, annál kevesebb üzemanyagot fogyaszt a jármű. Ha az utat víz borítja,a guminak akkor is tapadnia kell hozzá . A nagyobb keresztmetszetű csatornák gyorsabban el tudják vezetni a vizet. Kanyarodáskor a jármű súlyának nagyobb része a külső ívre támaszkodik, vagyis bal kanyarnál a jobb első abroncs külső felére, jobb kanyarnál a bal első abroncs külső felére. Ebből származott az ötlet, hogy meg lehetne erősíteni az abroncsok külső részét, hogy jobban bírják a fokozott igénybevételt. Az aszimmetrikus abroncsoknál nem mindegy,hogy melyik fele van kívül és melyik fele belül , tehát, hogy melyik abroncs kerüljön jobb oldalra, melyik bal oldalra. Az egyirányú abroncsokon nyíl jelzi, merre forog előre az abroncs . Egyirányú a mintázat például akkor, ha a mintázati elemek jellemzően az egyi irányban jobban támaszkodnak egymásra, mint a másikra, egyik irányban mozgékonyabbak, mint a másikban. A meghajtott tengelyre szerelt mezőgazdasági abroncsok nagy bordás kapaszkodó mintázata jellegzetesen egyirányú.
